Csillagmajor

Fehér gyolcsingben volt. Azt mondja, ő is beállna közénk kukoricát szedni. Résziból szedtük a Kiss tekintetes földjén. Na, éppen most, amikor ilyen rossz a termés. Nekünk is alig jut. Nézd meg, mekkora csövek. Gyuvi mutatta neki. Tényleg. Akkorika, mint egy termetesebb hüvelykujj – „hüvék”, mondták Rácpácegresen –, ráadásul szem is csak ritkásan van rajta. A legény csak mosolygott.

– Tudjátok mit, nekem elég az is, amit elhagytok. Majd mögöttetek szedem.

– Hát ha nem vagy eszeden, csak rajta.

Fújdogáltam az ujjaim végét, mert megfájdultak. Csuma nélkül szedtük a kukoricát. Megfogja az ember az elszáradt bajusz alatt a burokleveleket és egy rántással levetkőzteti a csövet, utána tőben eltöri, a csuma rajtmarad a száron. Aki széket akar vele befonni vagy szatyornak, miegyébnek szánja, az csumástul szedi, aztán télen külön kukoricafosztást rendez – az jó mulatság szokott lenni –, s csak aztán kerül a góréba a kukorica. De Kiss tekintetesnek csuma nélkül kellett, fújkálhattam hát az ujjam végét.

– Nincs cucád? – kérdezte a gyolcsinges.

– Micám?

Benyúlt a zsebébe, és a kezembe nyomott egy madzagra kötött kihegyezett fadarabot. Nem nagyobbat, mint egy rendesebb ceruzacsonk. A madzagnál fogva a csuklójára akasztotta az ember, s a fadarab hegyes végével fölhasította a kukorica burokleveleit, így könnyebben le tudta húzni. Cuca ide, cuca oda, azért fájtak az ujjaim. Igaz, nem annyira.

A nyakunkba akasztott zsákba vagy lazsnakba szedtük a kukoricát. Amikor megtelt, kiballagtunk a föld mellé, mindenkinek volt egy saját kupaca, hozzáöntöttük, ami a zsákban volt, és visszaballagtunk a sorok közé. Hallották már, hogyan csisszegnek a kukorica száraz levelei?

A kupacok lassan nődögéltek. A gyolcsingesről meg is feledkeztünk, csak estefelé, a munka befejeztével jutott eszünkbe.

– Hát a gyolcsinges?

– Meglépett.

– Még hogy utánunk szedi! Nevetséges.

Az már igaz, ezen az oldalon, ahova mi hordtuk a leszedett kukoricát, nyoma sem volt a munkájának. De aztán valamelyikünk átment a kukoricaföld másik oldalára, és nagyot kiáltott meglepetésében.

(a szerelem hálójában)

szívünk a gépek hálóján remeg
én Tom vagyok te Meg
bár csüggenék a természet csecsén
én Tarzan te Jane

 

A könyv (Varró Dániel: Szívdesszert) kölcsönözhető a könyvtárban 

p.zsuzsa 2008.05.08. 10:45

Érettségi 2008

Írásbeli érettségi javítókulcsa
Az első nagyobb szabású rendezvények indulása Amerikában az ötvenes évekre tehető, 1954-ben indult a Newport Jazz Festival, aztán 1959-től a Newport Folk Festival, majd az American Folk Blues Festival.

 

Monterey International Pop Festival (Monterey, Kalifornia) 1967. június 16-18.

Monterey a „szeretetnyarak” sorában az első igazán nagy zenei fesztivál volt, ahol olyan előadók váltak világhírűvé, mint Janis Joplin, Jimi Hendrix, aki azzal tette feledhetetlenné fellépését, hogy a Wild Thing alatt felgyújtotta, majd összetörte gitárját, a The Who, akik a My Generation alatt szintén zúztak. Fellépett többek között The Animals, Simon and Garfunkel, The Byrds, a hippik kedvenc zenekara a Jefferson Airplane, az egyetlen fekete Otis Redding, Ravi Shankar, Grateful Dead, The Mamas & the Papas. Az eseményt a Monterey Pop című dokumentumfilm örökítette meg, amely már DVD-n is megjelent.

 

tovább »
szerintünk: (0/5)
szerintetek: (5/5)

p.zsuzsa 2008.05.05. 08:10

42 (negyvenkettő)

42 a Válasz a Végső Kérdésre a Galaxis útikalauz stopposoknak című regényben.

A Galaxis útikalauz stopposoknak (eredeti angol címén The Hitchhiker's Guide to the Galaxy) Douglas Adams hatalmas sikert elért rádiójátéka, melyet a BBC sugárzott fejezetenkénti folytatásokban; később pedig regény készült belőle, mely sajátos, fanyar angol humorával, antihőseivel és történetének elképesztő csavarjaival rajongók hatalmas táborát tudhatja maga mögött.

Kölcsönözhető a könyvtárban!

p.zsuzsa 2008.04.30. 13:50

Versajánló

TENGERSZEM
Egy lábról másikra állingál, várvárvár,
arcán két tengerszem, jönjönjön egy ember,
szem partján megbillen, csarnokvíz megcsobban,
láblábláb még rugdos, karkarkar még csapdos,
eltűnik majd végül szem mélyén emlékül.
Egy lábról másikra állingál, várvárvár,
jön másik, jön még egy, csobbannak, eltűnnek:
csapdoss csak, rugdoss csak, csarnokvíz rádroskad!
két óriás lányszemben megfullad száz ember,
száz férfit fojt meg könny csakcsakcsak ő nem jön.

(Lackfi János)

szerintünk: (0/5)
szerintetek: (0/5)

Szólj hozzá!

Címkék: vers

p.zsuzsa 2008.04.29. 12:44

Ballagás 2

Szeretettel köszöntöm a ballagó diákokat és küldöm nekik ezt a dalt



Dalszöveg
süti beállítások módosítása