Herold Eszter
koccan libben


csálé glória koccan a félfán
libben a függöny körberepültél
kést bele hátha kibomlik a test is
majd de a ráncok máshogyan esnek
nem te vagy érzem borzol a hajnal
tollakat áztat a reggeli fény köd
kússza a vállam a csípőm körbe 
s mintha de mégse - a tegnapi villamos
éjjeli árnyékában a válás közben
mondtad a szárnyaid mekkora sávot
írnak az égre s a lányok vállán
hogy pihen olykor vércsetekintet -
kortyol a kávém mindjárt elfogyok
elfagy a szárnyad a gangomon, értem
koccan a reggel csészén körbe a
függöny libbent intek a napnak
á, csak a szél volt szárny ide nem fér

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.