Minap a buszon ültem és mellettem valaki állva olvasott. Látszott rajta, hogy nem is akarja félretenni, bár nagyon kényelmetlen a pozíciója. Engem mingég érdekel, mit olvasnak mások (vajon  miért...), ezét megnéztem a könyv címét.
Pénz nélkül gazdagon avagy a stílusos elszegényedés művészete.
Gondoltam ez érdekes, előkaptam a kis füzetkémet (mindég kéznél van) és rögvest fel is írtam a címét. Másnap utána néztem a neten, Alexander von Schönburg írta, aki a mi Széchenyi Istvánunk ükunokája. Délutánra már meg is rendeltem, mára már ki is olvastam. Nem volt nehéz, s ezúton hadd ajánljam mindenki szíves figyelmébe. Nem muszáj elfogadnunk a „fogyasztói társadalom" diktátumait, mások is járnak az alternatív élet- és világszemlélet gerillaösvényein. (Hál' Istennek, napról napra többen.) Mivel Schönburg  szerteágazó rokonsága már 500 éve gyakorolja az elszegényedést, számos jót anáccsal szolgálhat a kezdőknek.

„(...)A relatív elszegényedés egyik legörömtelibb vonzata az, hogy az ember végre mentesülhet a jóléti szeméttől. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, tisztán kell látni, hogy milyen agymosásnak vannak kitéve a fogyasztók napjainkban.(...)"

Már a fejezetcímek is beszédesek:
(...)
A szegénység hősei (A spórolás szükségességéről)
(...)
Az étkezés telít ("Menjünk együnk agy jót"- és egyéb csökevényekről)
(...)
Autórémálom (Miért járunk jobban autó nélkül?)
Az utazás butít (Érvek a nyaralás ellen)
A császár régi ruhái (Az újszegénység bája)
Kultúrcsömör (Védőbeszéd a média lomtalanítása mellett)
(...)
Ami soha nem fogy ki (Dolgok, amelyek tényleg gazdaggá tesznek)

Közkincsé teszek néhány részletet:

„(...)Az már jó ideje nem számít kiváltságnak, ha valaki gazdag. Az elszegényedők ellenben egyfajta avantgárdot képviselnek, végtére is a természeti erőforrások szűkülése miatt - a nem is olyan távoli jövőben - mindannyian szegényebbek leszünk. A stílusos elszegényedést azonban tanulni kell.(...)"

"(...)Karl Marx menekültként Londonban korántsem viselkedett olyan rokonszenvesen, mint a felesége, Jenny von Westphalen. Marx megszokta, hogy több szolga veszi őt körül, és arról panaszkodott, hogy a feleségének kell főznie.(...)"

"(...) az igénytelen dendik kategóriájába tartozik. Egy egész generáció kultuszfigurájává vált, a jogtalanságba tiportak bosszúállója és mártír lett, bár előkelő származását sohasem tudta teljesen levetkőzni. (...) Ché Guevara (a Kubai Nemzeti Bank elnökeként és ipari miniszterként - FoLib) nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy látogatóit köldökig nyitott ingben, lyukas zokniban és lábát az asztalra téve fogadja. El volt bűvölve attól az ötlettől, hogy Kubában meg kell szüntetni a pénzt, és a közjó megteremtésére irányuló morálról álmodott, amely a gazdaság és a társadalom motorja lehet. Mindemellett hóhérként is tevékenykedett: több mint kétszáz halálos ítéletet írt alá, amelyek közül néhányat ő maga hajtott végre. (...) Amikor a CIA által kiképzett csoportok 1967-ben a dzsungelben elfogták, két Rolex órát viselt, és tizenötezer dollár volt nála."

"(...)Az élvezet titka abban rejlik, hogy az igényeinket (...) felismerjük és visszafogjuk. A latinban van erre egy kedves szó: "temperantia", a mértékletesség. Azért olyan kedves, mert nem annyira fegyelmező, nevelő csengése van, sokkal inkább úgy hangzik, mint a megfelelő arányok megtalálásának művészete. Hasonlóan egy recepthez, ahol nem arról van szó, hogy kihagyjuk a cukrot, vagy a lisztet, hanem a megfelelő mennyiséget használjuk belőlük.(...)"

"(...)A nevelés kihívása tehát abban áll, hogyan tudjuk megóvni gyermekeinket egy olyan jövőtől, amelyben a média által manipulált, nagykorúságtól megfosztott konzumidiótaként mindent meg akar kapni, amit feldicsőítenek előtte?(...)"

 

A könyv kölcsönözhető a könyvtárban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.