Karafiáth Orsolya:
LOVE OF MY WINE
                                  „Borkirálynak hívták a háta mögött…”

 

 

Én voltam a kedvenc évjárata,
hittem, hogy mással úgyse lenne boldog.
S elhittem azt, mit másnak nem, soha:
ha eddig must voltam, most majd kiforrok.
Színtiszta mámor lesz, mi összeér:
száraz vörös ő, s én: édes fehér.

Forralt borok a szédült hóesésben,
dús illatáradással fűszerezve…
Nincs íz, nincs szó, már mindenemmel érzem:
lelket melengetően szép az este.
Sok olvadékony, szép télvégi nap
hordómély mámora szíven ragad.

Térképe vérszínű borútvonal –
s valóban! A tavasz Párizsban ért.
Aztán Bordeaux, Bretagne… és még mi van?
Kilencven óra út az óborért.
Kábultan, elcsigázva ébredek fel,
de mámor, mámor, mámor százezerrel!

Számunkra végül egy rejtély maradt:
melyik őstermelőnél ér az este.
Bejártunk fővárost és falvakat,
Pécsváradról gyalog Villánykövesdre…
A nyárest mámorát még most is érzem.
Forró csókját a pince hűvösében.

Gondoltam, itt a perc, hogy elvegyen,
de ő a kancsót eljegyezte már.
Nem borvirágcsokor – száz rózsa kell!
Mert ősz megint. S betelt minden pohár.
Aszú, leányka, jégbor, chardonnay –
ezernyi mámor-ízem már övé…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.