2008.07.18. 09:06
A nap verse
Rab Zsuzsa: Vízimalmok
Kelepeltek, doromboltak -
elnémultak, beomoltak.
A molnárok földbe dőltek,
sárga agyagot őrölnek.
Áll a malom, él a malom
roskatagon, hallgatagon.
Locsognak a rakoncátlan
fűzgallyak a Tapolcában.
Minek él az ilyen öreg?
Csak nyikorog, csak nyekereg.
Pocsolya a malomárok,
korhadt fogak a lapátok.
Szemétdomb a döngölt udvar,
házereszig ér a dudva.
Áll a malom, él a malom,
roskatagon, hallgatagon.
Hogyha jár arra valaki,
marok búzát vigyen neki.
Szórja bele garatjába,
szórja bele utoljára,
kegyeletből, irgalomból -
tán még egyszer földorombol.
Szólj hozzá!
Címkék: vers rab zsuzsa vízimalmok
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Hozzászólások