Sunrise beach

Jöjj, hajnali Múzsa, és írni segíts,
nem jön ceruzámra se óda, se bordal.
A papír egy üres, korareggeli beach,
jöjj hónod alatt boogie board-dal.

Kávék fanyar, őszi levét iszom én,
s úgy vágyom azokra a nyári vizekre...
Vörösödve feküdni a beach közepén,
míg jössz a homokba zizegve.

A szivacskutya hangja. Amint leverem.
Folyatom tele langyos vízzel a kádat.
Kutyaként ugrál föl a hu szerelem
rád, nyalja a tenger a lábad,

úgy jössz boogie board-dal a hónod alatt...
Megvágta az állát újra az Isten,
nagy, bumszli, piros seb az égen a nap.
Hova folyt el ez, én kicsi giccsem?

Hol a hajnali pír, ami folyt le miránk,
képeslapi beachek két lott sebü szíve?
Sunyít a homokban a néma szilánk.
Elcsúszom a szappanon, íme.

Lám, valaha kegyelt a te égi atyád.
Volt egy ihletteli, hajnali óra.
De a boldogságot, e régi gatyát
kinottem egészen azóta.

És ugyan mit vennék helyette fel én,
a napra miben ki lehet gyalogolni?
Turkálok a polcon - semmi remény.
Csupa régi, kinott, gagyi holmi.

S te a Léthe vizébol buksz csak elo.
Már ott boogie boardozol, isteni lányka.
Míg trappol a parton a trampli ido,
a radírfeledés elefántja.

Ó, hajnali Múzsa, nincs bennem ero,
ceruzám leteszem, nincs már, amit írjak.
Nincs már az a beach. A homok zizego,
megsárgult, régi papírlap.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.