Ami pedig a Nagy Romlást illeti: ne keressétek a térképen.
Mert bennünk van.
S a régi természete szerint, mivel romlásból a kicsire mindig csak nagyobb jön, sohase kisebb. Emberi létünk lavinaveszedelmeit - ha megpróbáltuk is csönddel csitítani - el nem kerülhettük. Mert akárhogy helyezkedtünk is: mindig alattuk maradunk, ha egyszer oda rendelt a sors. Békésebb nyughelyet keresve elvándorolhat a madár, a kárpáti gimszarvas, szélfútta magvainak útján a gyökeres fa is, ám kegyes-kegyetlen szülőföldjét lélekcsonkulás nélkül az ember el nem hagyhatja.
Mert ha csak találomra felkapott jégdarabkáját is a markában melengetni kezdi: Árvai Rékaként csodára bukkanhat. Régen elveszettnek hitt értékre.
Legyen az bár egy kicsi mese is. Egy jégmadáré.
Valamilyen formán még az is a sorsunk foglalata...