"Még nem költöztünk be a házunkba, mert előbb rendbe kell hozni. A pompás Sándor-palota, amely majdnem olyan nagy, mint a Szent Pál-katedrális, a királyi palota közelében áll, hatvanhárom szobája van. Minden szoba igen nagy. A fogadóterem szerintem olyan hosszú, mint a Moorgate utcai vasútállomás, vagy csaknem akkora; hatalmas, a közepén aranyozott pillérek sorakoznak és a falakat mindkét oldalon nagy tükrök díszítik. A napokban felmentem oda, két gyermekkel a háromból, és egészen megriasztott a ház mérete, a szobák száma; hogy hogyan fogunk ott berendezkedni, ma még megoldatlan probléma."

 A fenti sorokat Mary Elizabeth Stevens vetette papírra, aki 1864 és 1869 között az Andrássy családnál szolgált nevelőnőként. A Franciaországban nevelkedett fiatal angol lány részletesen beszámol családjának mindennapjairól, tapasztalatairól, az eseményekről. Egy külföldi szemével láttatja a kiegyezés korának Magyarországát, és azon belül is a korszak egyik központi alakját és családját. Sajátos szemszögből örökíti meg a magyar arisztokrácia életét, mentalitását, társasági viszonyait, melyeket hamisítatlan női megfigyelésekkel egészít ki a társas érintkezés normáiról, a gyereknevelés elveiről, az öltözködési és étkezési szokásokról, a szórakozásról.
Mary Elizabeth Stevens: Levelek az Andrássy-házból. Szerk: Cieger András. General Press. Bp., 2007. 347 o Bánki Vera igen élvezetes fordításában olvasható.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.