Karácsonyra megkaptam Janikovszky Éva Ráadás című könyvét. Remek olvasmány volt, és ami nekem még fontos, a kicsi mérete. Olvasási szokásomnak - buszon, villamoson olvasok - pont megfelelt. Miután én gyakorló nagymama is vagyok, jókat derültem, amikor a nagycsalád örömeit és fáradságait ecsetelte. Olykor hangosan felnyihogtam a villamoson az utazóközönség nagy örömére. Kedves szavai tanulságosak, és mindég pozitív kicsengésűek. Fiataloknak azért ajánlom, hogy kicsit megismerjék, milyen is a Nagyi élete, 50 év felett pedig azért, hogy jókat derüljünk saját esendőségünkön.
A szerző így ír róla:

Régen rossz, ha egy könyvcím magyarázatra szorul. Ennél csak az rosszabb, ha nincs, aki megmagyarázza. Mivel a címet én találtam ki, ez a feladat kétségkívül rám vár.Nos, kedves olvasó, a cím úgy született, hogy néhány felnőtteknek szóló könyvem elnyerte az Önök tetszését. Tapsot ugyan nem hallottam, de leveleik, telefonhívásaik és a könyvek fogyása alapján mégis hallani véltem. Remélem, nem tévedtem. Így aztán az Önök biztatására keveredett ki rövid írásaimból ez az új kötet. Ráadást, ugye, a koncerteken az előadóművészek szoktak adni, ha elég kitartóan tapsol a közönség. Én nem állok pódiumon, csak itthon kopogok öreg írógépemen, és nagyon örülök, ha tetszik, amit írok. Ha valakinek megy a késői busza, indul a vonata vagy egyébként is elege volt, hát nyugodtan kászálódjék. A ráadás azé, aki kérte, aki várja.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.